Mesekönyvbe illő módon kezdődött Magyarország legnagyobb festék és vakolatgyártójának a története. Nem sokkal az 1989. augusztus 19-i páneurópai pikniket követően Szabó Antalt megkérte egy ismerőse, hogy vigye el egy barátjához egy dél-bajorországi kisvárosba, Waldkraiburgba. Itt ismerkedett meg azzal a bajor úriemberrel, aki megváltoztatta életét. „Amiért átengedtétek a határon a keletnémeteket, segítek egy magyarnak vállalkozni” – idézi fel a férfi szavait, amelyek egy kolostor étkezőjében, literes korsó sörök társaságában hangzottak el.

Szabó Antal ebben az időszakban a bócsai tsz dobozüzemét vezette. Tudta, hogy a régi rendszernek leáldozott, és ha nem kezd bele valami önálló vállalkozásba, akkor perifériára szorul. Huszonnyolc évesen, három gyermek édesapjaként erős volt benne a tenni akarás. Mint akkor sokan, ő is az autókereskedelem felé kacsingatott, de a bajor férfi lebeszélte, mondván: „Ne bohóckodj az autókereskedéssel, gyárts inkább festéket!” Nem ő volt az első magyar, akinek ezt felajánlotta, de ő volt az első, aki elfogadta – teszi hozzá Szabó Antal azzal, hogy bátorsága és elszántsága mellett az iparággal kapcsolatos tudatlansága és naivitása mondatott vele igent az ajánlatra.

A cég 1990 januárjában indult, Bócsán. Az alapító már 89-ben beiratkozott egy vállalkozóképzőbe, amelyet az OTP indított. A megszerzett ismeretek segítettek neki mind a kezdő lépésekben, mind a tsz-ből magánkézbe átmentett dobozragasztó üzletág üzemeltetésében, amely a megélhetés mellett forrást biztosított a festékiparban való elinduláshoz is. A következő 15 évben lépésről lépésre fejlődött a Poli-Farbe Kft. festékgyártó tevékenysége. Az első évben értékesített 20 tonna 2004-re 6000-re nőtt, amely kicsivel több, mint 2 milliárd forint árbevételt jelentett. A következő évtől a laborban és a marketingben is következetes fejlesztés indult, ennek eredményeképpen olyan termékek születtek meg, amelyek igen profitábilissá tették a céget. Tavaly közel 43 ezer tonna termék értékesítésével – ez a magyar piac körülbelül 50 százalékát jelenti – a Poli-Farbe Kft. árbevétele már átlépte a 10 milliárdot.

A 2000 fős Bócsa logisztikai szempontból a legjobb helyen van. A főként kiskereskedőkből álló, nagyjából 1200 tagot számláló vevői hálózat minden tagja könnyen kiszolgálható; Kisvárda ugyanolyan messze van, mint Szombathely. A megfelelő munkaerő megtalálása nehezebb, manapság már saját maguk képeznek vegyipari technikusokat, jelenleg 10 főt. A három-négy lépcsős, közel 250 fős szervezet megőrizte családi vállalkozás jellegét. „Nem az a nagy feladat, hogy az embereket kiszolgáljuk festékkel, hanem az, hogy olyan festékkel szolgáljuk ki őket, amelyre szükségük van” – összegzi a cég misszióját az alapító. Értékesítési pontonként átlagosan négy-öt emberrel számolva 5000 értékesítővel tartanak közvetlen kapcsolatot, akik értékes információval szolgálnak a több millió vevőtől érkező visszajelzésekről, igényekről. Információs hálózatuk révén figyeltek fel arra, hogy a lakosság 60-70 százaléka maga végzi a festést. Gondolkodtak, fejlesztettek, és 2005-ben piacra dobták a Poli-Farbe Platinum egyrétegű beltéri falfestéket, amellyel egy átlagember is képes kifogástalan minőségben dolgozni.

A cég már nyolc Magyar Termék Nagydíj büszke tulajdonosa, sikert sikerre halmoz, Szabó Antal azonban egy Márai-idézettel hívja fel a figyelmet vallott értékrendjére: „Maradj, címtelenül és dísztelenül, ember.” A legnagyobb értéknek a humán erőforrást tartja, és hálás azért, hogy sok olyan kollégája van, aki következetesen képes építeni a vállalkozást. A rövid távú profitmaximalizálás helyett hosszú távon gondolkodik. Az első osztalékot csak 2004-ben vette fel, és azóta is inkább a cégben tartja a nyereséget, igyekezve azt bölcsen felhasználni. A Poli-Farbe Kft. jelenleg a vegyipar egy kis szeletére fókuszál, számtalan olyan, a festékgyártással rokon terület létezik még, amely további lehetőségeket biztosít. Több terv is az asztalon van már, várva a tökéletes időzítésre.