Az úttörő szerep felvállalása, az elsőségre, az egyediségre törekvés jellemezte a Demján Sándor nevéhez köthető ingatlanfejlesztéseket a kilencvenes évek eleje óta. Bár 2015 végén számos vagyonelemet értékesítettek egy 600 millió eurós – több mint 180 milliárd forintos – tranzakció keretében a neves amerikai TPG-csoportnak, nem kevés ingatlan és fejlesztői tudás maradt hazai kézben. A megmaradt portfólió Gránit Pólus néven továbbra is egy nagyon erős, közel egymilliárd euró értékű ingatlancsoportot takar. Ebben változatlanul a régi hazai szereplők a meghatározó tulajdonosok: Demján Sándor mellett Csányi Sándor OTP-vezér és Peter Munk magyar származású kanadai üzletem ber viszi tovább azt a különleges, profi mentalitást, amellyel két évtized alatt ilyen jelentős hazai értéket sikerült teremteni.

Kevesen emlékeznek arra, hogy 1995-ben a jelenleg is AAA kategóriásnak számító Bank Center irodatornyok építése volt az első igazi mérföldkő a már a kezdetekben is Gránit Pólus néven, a maihoz hasonló tulajdonosi szerkezetben működő cégnek. De nem csupán a régióban akkor egyedülálló irodaépülettel, hanem a XV. kerületi Pólus Centerrel is felkeltették a figyelmet. Annál is inkább, mivel ez volt Budapest első amerikai mintára épült bevásárlóközpontja, multiplex mozival és rengeteg akkoriban csodaszámba menő nemzetközi üzlettel. Ami pedig még különlegesebb: bár először építettek ilyet Magyarországon, tehát nemigen volt tapasztalat, előzmény, mégis az ágazatban szokásos két és fél év helyett mindössze 12 hónap telt el az alapkő letétele és az átadás közt!

Mint Ágházi Gyula, a Gránit Pólus csoport vezérigazgatója viszszaemlékszik, a következő nagyobb mérföldkő az 1999–2000ben megalkotott WestEnd City Center volt, amely ismét csak egyedülálló koncepciót hozott, s nemcsak a régióban, de még európai szinten is. Egyfajta város a városban elképzelés mentén épült a máig is sikeres, szinte mindig teljes mértékben bérbe adott ház. Ennek különlegessége, hogy jóval több üzletterületet is ki lehetett volna hozni, de Demján Sándor ragaszkodott ahhoz, hogy kellően nagy közösségi, találkozási terek legyenek a centrumban, s egy különleges tetőterasz is létesüljön. Abban még egyedibb lett az új „városközpont”, hogy egyetlen épülettömbben valósult meg a hatalmas üzletközpont, három irodaház és egy szálloda is. Ez nemcsak önmagában bizonyult jó ötletnek, hanem egyúttal az építési és üzemeltetési költségek csökkentését is segítette. Arról nem is szólva, hogy a város egyik szégyenfoltja, egy volt, romos rakodó-pályaudvar tűnt el, és a helyére nyugati mércével is modern, igényes épülettömb került, ráadásul nagyon jó lokáción, ahol naponta rengeteg ember fordul meg.

Már a WestEnd építése alatt elindult a nemzetköziesedés: Pozsonyban felhúzták az ország első modern bevásárlóközpontját. A régióban így újra az elsők közt voltak azon hazai ingatlanfejlesztők közül, amelyek a határon kívül merészkedtek. Majd – az uniós csatlakozást követő évben – átadták a lengyel Silesia City Centert, amely egy jelentősen lepusztult szénbánya létesítményeinek a helyére épült, ismét példaértékű városrehabilitációt valósítva meg. 2007-ben Kolozsvár, 2009-ben Krakkó, 2010-ben Zágráb, 2013-ban Poznań kapott hasonló, színvonalas bevásárlóközpontot, csak hogy a nagyobb beruházásokat említsük. E bátor külföldi terjeszkedés azután sikerrel emelte ki régiós versenytársai közül az akkor már TriGranitként megismert fejlesztőt. Érdekes módon a jó üzleti modellt a 2008-as pénzügyi válság sem tudta igazán meggyengíteni. A banki források ugyan egyik napról a másikra elapadtak, ám a Demján Sándor által irányított fiatal vezetői csapatnak még a krízis mélypontján, 2010-ben is sikerült egy 400 millió eurót (mintegy 125 milliárd forint) meghaladó nemzetközi konzorciális hitelt megszerveznie, amelyet főként a WestEnd régi hitelének a törlesztésére és a központ bővítésére, felújítására szánt a tulajdonos.

Miközben a 2000-es évek elejére ismert bevásárlóközpont- és irodaház-építők lettek, az első számú tulajdonos-vezető újabb, ismeretlen területre merészkedett: a 2004-ben átadott Művészetek Palotája (Müpa) pedig sok szempontból ismét csak különleges lett. Nemcsak építészetileg és a beépített elsőrangú hangtechnikát, orgonát, akusztikát, fény- és színpadtechnikát, hanem az épületeknél itthon újfajta finanszírozási konstrukciót, az ún. Public Private Partnershipet (PPP) tekintve is.

A különleges megközelítés és a legendásan gyors kivitelezés egy profitmaximalizálásra törő cég képét vetíti elénk, ám a nehéz gyerekkort megélt Demján Sándor valójában igazi filantróp. Nemcsak a jól ismert Prima díjakat alapította, hanem olyan különleges CSR-kezdeményezéseket is megvalósított, mint például a krakkói Bonarka bevásárlóközpontban egy hatalmas terület, amelyet a katolikus egyháznak adományozott, hogy hátrányos helyzetű gyerekek oktatását, nevelését, „felemelését” ott végezhessék.

Jelenleg a Gránit Pólus túl van a négy tulajdonost, nyolc bankot és bő tucatnyi tanácsadót, valamint másfél évet igénylő említett TriGranit–TPG-tranzakción, amely 2015-ben európai viszonylatban is a legnagyobb egybefüggő ingatlanportfólió-vásárlás volt. Most azonban nemcsak az olyan, a csoportban maradt vagyonelemek értékesítési lehetőségeit vizsgálják, mint a WestEnd, hanem a tőzsdei bevezetés gondolata is felmerült, amiről még 2017-ben megszülethet a tulajdonosi döntés. Ez azért is jelentős kérdés, mert a zászlóshajó központ több mint félmilliárd eurós piaci értéket képvisel. Ennek megfelelően az új szabályozott ingatlanbefektetési társasággá (szit) alakulással is számol a Gránit Pólus, melynek lényege, hogy kisbefektetők és intézményi befektetők is a legátláthatóbb keretek közt lehetnek részesei az ingatlanfejlesztő és -üzemeltető hazai nagyvállalat sikereinek, amelyekre a következő években is számítani lehet. Vizsgálják például az ígéretes szerb piacra történő belépés, illetve az itthon meglévő, kiemelkedő lokációjú telkeik beépítésének a lehetőségét.