Erdélyi pityókás kenyér, háromkilós parasztkenyér, csokis croissant – sokaknak jön meg az étvágya a jellegzetes Lipóti ter­mékek nevének hallatán. Tóth József Péter, a Lipóti Pékség alapító tulajdonosa tudja, hogy akkor jó egy üzlet, ha mindenki megta­lálja benne a számítását, a vásárló a friss és mindig kiváló minősé­gű árut, az eladó pedig a visszatérő vevőt.

Eredeti szakmája szerint hús- és élelmiszerbolti eladó Tóth Péter, aki kilenc évig állt a pult mögött ebben a minőségében. Vállalkoz­ni pont a rendszerváltás előtti pillanatokban, 1988-ban kezdett: 3 húsboltot üzemeltetett 3 évig, 3 különböző helyszínen. Nem volt azonban teljesen elégedett, vágyott a fejlődésre, szívesen meg­szüntette volna az ingázást, s szeretett volna egy élelmiszerboltot nyitni, más termékeket, valami pluszt kínálni a vásárlóknak. Egy kis, üzleten belüli látványpékség berendezésének az ötlete egy budapesti útján született, és nem hagyta nyugodni. A kilencve­nes évek elején még hiánygazdaság volt, nagy fába vágta a fej­széjét, aki különleges dolgokon törte a fejét. Nem volt könnyű alkalmas sütőkhöz és kellékekhez jutni. Tóth Péter kezébe került ekkor egy szakmai kiadvány, amelyben svéd gyártású sütőgépe­ket reklámoztak, elég drágán. Szerencsés véletlen, hogy a termál­fürdőjéről híres Lipóton éppen akkor egy 56-ban Svédországba kivándorolt család is lakott, amely meg tudta érdeklődni számára, mennyibe kerülnek a gépek eredetileg. Kiderült, hogy helyben, Svédországban 30-40 százalékkal olcsóbbak. Nem is gondolko­dott sokat, gyorsan eldöntötte, hogy kimegy Göteborg mellé egy utánfutóval. Bár végül az az üzlet nem köttetett meg a nyelvi ne­hézségek miatt, de ennél jobban nem is alakulhatott volna az út. A svéd eladónak pont volt egy magyar üzletember ismerőse Nor­végiában, akit felhívott, hogy tolmácsoljon neki. Mikor Tóth Pé­ter átvéve a telefont rákérdezett, hogy mivel foglalkozik, kiderült: használt és új sütőipari gépekkel kereskedik. Másnap reggel már Oslóban volt, ahol találkozott az 56-ban kivándorolt norvégiai magyar üzletemberrel. Ő harmincéves piaci tapasztalattal a háta mögött azt javasolta, hogy alapítson inkább egy kis pékséget, és szállítson ki a szomszéd faluba. Rengeteg pék szakmai tudást is át­adott, a legfontosabb útravalója pedig az volt, hogy keresse meg a környék két legjobb pékjét, és tanulja meg a szakmát tőlük. Tóth Péter megfogadta a tanácsokat – így jött létre 1992-ben a Lipóti Pékség Lipóton, a családi házában, történetesen éppen a mama szobájában berendezett műhellyel. A sok befektetett energia és a szakma gyökereihez való visszatérés meghozta a gyümölcsét. Megugrották az első nagy kihívást, a garázscégből vállalkozássá fejlődést, mivel a kezdetektől óriási vásárlói igény volt az áruikra. Félévente kinőtték a kapacitást, mindig hozzáépítették a szüksé­ges 50-60-100 négyzetmétert a „tűzhelyhez”, a mama szobájához.

A cég életében 2005 körül jött el a második nagyobb fordu­lópont, ekkor már 60-70 embernek adtak munkát. Észrevették, hogy kezdenek tönkremenni a kisboltok a multinacionális élel­miszerláncok terjeszkedésének a hatására – az akkori trendet követve ők is megtapasztalták, milyen beszállítani a multiknak. „Minden fejlődés a konkurenciának köszönhető” – mondja böl­csen erről az alapító, aki ekkor döntött úgy, hogy kiszáll az ár­versenyből, és a minőségre, az egyediségre koncentrál. Vett egy nagy levegőt, s megnyitott Győrben három mintaboltot egy az­óta nevezetessé vált napon, 2006. január 20-án. Mondhatni be­lenyúlt a tutiba, kígyóztak a sorok a pultnál. Már három nap után látta, hogy ez lesz a jövő. Össze is állt a mesterterv – 20-25 min­tabolt nyitása a régióban, gyorsan, még mielőtt megjelenik a konkurencia.

„Egy jó vállalkozó számára nincs probléma, csak megoldandó fel­adat” – vallja Tóth Péter. Amikor nem sikerült megegyezni a Győr egyik forgalmas helyén található üzlethelyiség tulajdonosával a mintabolt nyitásáról, ahelyett, hogy feladta volna, inkább egy szá­mukra újszerű, franchise jellegű rendszerben állapodtak meg, amelyben a boltot nem a Lipóti Pékség viszi, hanem az üzlet tu­lajdonosa, a pékség pedig megfelelő árrésért szállítja hozzájuk az árut naponta. Az üzlethelyiség tulajdonosának is bejött ez az együttműködési forma, és a sikersztori híre pillanatokon belül el­terjedt. Tömegével érkeztek további érdeklődők – így döntöttek úgy, hogy folytatják a franchise típusú, alvállalkozókra építő ter­jeszkedést, s ezután csak a termelésre koncentrálnak. Egy év alatt 25 mintaboltot nyitottak a régióban, egymástól 70-80 km-es tá­volságra. Tehát kéthetente egy megnyitóra voltak hivatalosak. Ezt a tempót később is tudták tartani, ma már 250 Lipóti Pékség min­tabolt található országszerte.

Az újabb fordulat 2007-ben, az eladósorba került tatabányai kenyérgyár átvételével jött el, ami nagy falat volt a számukra, mi­vel 150 új munkavállalót hozott így a lipóti üzemben dolgozó 100 mellé, de sikeresen integrálták a két üzem termelését. Azért is fontos momentum volt a cég életében, mert Tatabányáról el­érték Budapestet. Ma már mintegy hetven üzletük található a fő­városban. Amikor pedig újból kinőtték magukat, elfogyott a ka­pacitásuk, szinte menetrendszerűen jött egy újabb lehetőség: Kecskeméten lett alvállalkozó termelőüzemük. Innen eljutottak az Alföldre is, így pár év múlva már lefedték az ország 70-80 száza­lékát. Nem az volt a cél azonban, hogy mindenáron mindenho­va eljussanak, hanem a meglévő boltokat szerették volna hatéko­nyabbá tenni, jobb helyre átköltöztetni, hogy növeljék a vásárlók számát, a kosárérték összegét. Amikor elégedettek voltak az ezen a területen elért eredményekkel, akkor sem dőlhettek hátra. A következő és eddig a legnagyobb szintlépést az automatizáció megjelenése hozta a Lipóti életébe.

Már évek óta készültek a munkaerőválságra – amely az ala­pító szerint az összes eddigi megmérettetés közül a legkemé­nyebb lesz. Bár majdnem mindenkit ugyanúgy érint ez a problé­ma, a pékségek az átlagnál jobban ki vannak téve ennek, hiszen különösen embert próbáló munkát kell végezni több műszak­ban, folyamatosan. Ezért is döntöttek úgy a Lipótinál, hogy itt az ideje elindulni a gépesítés kínálta hatékonyságnövelés irányába is a jelenlegi, munkaerő-igényesebb üzemeik mellett. Nem apróz­zák el, tízmilliárd forintos beruházással építenek egy új, modern kenyérgyárat Hatvanban fagyasztott és napi friss termékek előállí­tására, ahol a már nyugati szinten is versenyképes technológiával sokkal nagyobb mennyiséget tudnak gyártani. A számok magukért beszélnek: az új, ultramodern üzemmel három-négy év múl­va, a termelés felfutásával négyszeresére növelik jelenlegi kapaci­tásukat, amihez egy új értékesítési csatornát is kitaláltak.

Jelenleg 2,5 százalékos a Lipóti Pékség piaci részesedése a napi friss pékáruk szegmensében. A hatvani beruházással 10 százalé­kig tudnak elmenni, méghozzá nem a multik, hanem a kisebb vi­déki települések megcélzásával. Már el is kezdtek együttműködni a kis falvakban található magyar tulajdonú boltokkal, és nagyon biztatók a tapasztalatok. Az alapító mindhárom fia a vállalkozás­ban dolgozik. Rajtuk kívül egy kislánya is van, aki még iskolába jár.

Tóth Péter nem „csupán” a Lipóti Pékség alapító-tulajdono­sa, hanem Lipót község polgármestere is, immár három cikluson keresztül. Szerinte három fő célja lehet egy polgármesternek és a képviselő-testületnek, amelyeket Lipóton mind maradéktala­nul megvalósított: munkahelyteremtés, magas szintű oktatás és sportolási lehetőségek biztosítása. Ő személy szerint a nyolc éve, a Lipóti segítségével megalapított angol–magyar két tannyel­vű általános iskolára a legbüszkébb, ahol éppen az idén ballag az első évfolyam. A sportolási lehetőséget sem „kispályás” módon biztosítják, termálvízzel aláfűtött focipályájuk és sportcsarnokuk is van – a település által nyújtott infrastruktúra miatt nem is cso­da, hogy számos magyar és külföldi labdarúgócsapat tartja ott az edzőtáborát – minőségi, friss kenyérért és pékáruért pedig nem kell messzire menniük.