Ifj. Keskeny Árpád ügyvezető igazgató-tulajdonos, id. Keskeny Árpád alapító-tulajdonos

Kevesen gondolnák, hogy egy vállalatnak, amelynek olyan ügyfelei vannak, mint a Richter, a MOL, a Helia-D vagy a Magyar Állami Operaház, nincs értékesítési csapata, ráadásul a cégvezetők a stratégiailag fontos döntések előtt inkább a piacismeretükre és üzleti tapasztalatukra hagyatkoznak, mint az előzetes kalkulációkra. A havonta több, mint 400 tonna papírt feldolgozó üzemben épp most zajlik a menedzsment és a  felsővezetői réteg kiépítése. A százmilliós gépek szervizelésével és javításával nem is olyan rég még Keskeny Árpád foglalkozott, és csak az utóbbi 5-6 évben alakították ki a karbantartói munkakört.

Keskeny Árpád 42 éves koráig az építőiparban dolgozott, a korabeli szóhasználattal élve „maszekként” komplett házak kivitelezését végezte. Az egyik megrendelője egy nyomda tulajdonosa volt, akiről kiderült, hogy nagyobb telephelyet keres üzemének. „Nekem volt egy nagy műhelyem, és megkérdezték, hogy bérbe adom-e. Akkoriban egészségügyi gondjaim voltak, egy nagyobb műtét előtt álltam, gondoltam, ha nem jól sülnek el a dolgok, a bérleti díjból gondját tudom viselni a családomnak, ezért kiadtam. Így kerültem a nyomdaipar közelébe” – mondta az idősebb Keskeny. Később a nyomda üzemeltetését is átvette a család, és az építőiparnak hátat fordítva beléptek a nyomdapiacra.

Az első megrendelések a sportkarrierből maradt kapcsolatokból jöttek, először az Áfészt nyerték meg, később több takarékszövetkezeti nyomtatvány is Keskenyéknél készült. A sikeres nyomdai projekteket követően rendelkezésre állt a vállalat számára elegendő tőke, hogy Németországból importálják a kor legmodernebb gépeit, és felvegyék a versenyt a konkurensekkel. „Drága módját választottuk, hogy mindig egy lépéssel a versenytársak előtt legyünk: nem foglalkoztunk marketinggel, nem voltak üzletkötőink. Helyette a cég mindig olyan gazdálkodást folytatott, hogy meglegyen a beruházásokhoz, a legújabb technológiák  megvásárlásához szükséges tőkeerő, minden egyes forintot visszaforgattunk: ez a szemlélet még ma is működik” – mondta ifj. Keskeny.

A kezdeti években a cég a hagyományos, úgynevezett akcidens nyomdatermékekkel foglalkozott: prospektusokat, szórólapokat, dossziékat készítettek. A 2000-es évek közepén azonban, ahogy a digitalizáció és az egyre élesebb verseny következtében beszűkültek a növekedési lehetőségek, a külföldön már nagyon népszerű csomagolóanyagok felé fordultak. Ez egybeesett az üzem átköltöztetésével: az addigra már négy telken folyó gyártást egy korszerűbb épületbe helyezték át. Ekkor vették az első komoly dobozragasztó gépet is, bár a csomagolóanyag-gyártáshoz szükséges géppark lényegesen kisebb beruházást jelentett az új üzemhez képest.

A többnyire kartondoboz-alapú csomagolás gyártása az egyik legfontosabb szegmensévé vált a cégnek, olyan ügyfelekkel, mint a Nivea, az Unilever, vagy a gyógyszeriparban a Richter és a Béres, továbbá a divatvilág több vezető világmárkáinak is gyártanak luxus dobozokat és csomagolási termékeket.

Az új üzletág felé történő nyitást azonban nem sok előzetes számítás előzte meg, ahogy ifj. Keskeny mondta, „egy kicsit a tudatlanok magabiztosságával” futottak neki a dolognak, mert ha tudták volna, hogy ez mennyi munkával jár majd, nem biztos, hogy elkezdték volna. Az idősebb Keskeny szerint döntéseiben mindig jelentős szerepet játszott a hatodik érzéke, volt, hogy aláírásra kész üzlettől állt el a megérzéseire hallgatva.

A 2004-es költözés és az új csomagolóanyag-üzletág azonban sok változást hozott a cég életében, ma már sokkal tudatosabb építkezés zajlik. Bár az akcidens termékek már kevésbé nyereségesek, még mindig ez adja az árbevétel 40 százalékát, a faltkarton-alapú csomagolóanyagokból további 40 százalék folyik be. Három évvel ezelőtt pedig beléptek egy új, magas jövedelmezőségű szegmensbe, és elkezdték a díszdobozok– úgynevezett rigid boxok – gyártását, amihez egy 6500 m2-es üzembővítést is végre kellett hajtani, ezzel megduplázva a korábbi üzemméretet. Jelenleg ez utóbbi üzletág adja az árbevétel 20 százalékát.

„Korábban azért helyeztük át a hangsúlyt a csomagolóanyaggyártásra,  mert kiéleződő versenyt tapasztaltunk a klasszikusnyomdaipari termékek piacán, és úgy gondoltuk, hogy irányt kell váltanunk. Most hasonló helyzet van kialakulóban a csomagolóanyagoknál, egyre inkább standardizáltak a termékek, egyre olcsóbb működés mellett tudnak olyan árakat adni a versenytársak, hogy ez a terület is veszít nyereségességéből” – véli ifj. Keskeny, aki most az egyedi díszdobozokban és a külföldi piacokban látja a fejlődési lehetőséget.

A külföldi piacok jelenleg is meghatározóak a vállalat működésében, az export a koronavírus előtt az árbevétel 30 százalékát adta. Bár 2004 óta jellemzően hitelből finanszírozták a beruházásokat, a cég készpénzállománya magas, ami biztonságot nyújt olyan váratlan helyzetekben is, mint a jelenlegi koronavírus-járvány: 2020 első félévében volt olyan hónap, amikor a cég forgalma 40 százalékkal visszaesett az előző év hasonló időszakához képest. Azonban a válsághelyzeteket tőkeerős cégként mindig igyekeztek kihasználni, és további beruházásokat végrehajtani.

A cég 300-nál is több munkavállalót foglalkoztat, és forgalma 2019-ben meghaladta a 8 milliárd forintot, ennek ellenére az ügyfelek jelentős része még mindig ajánlás révén, vagy szakkiállításról érkezik. A vállalat ennek okán komolyabb hangsúlyt fektet egy szélesebb körű menedzsment és egy értékesítési csapat felállítására. Ugyanakkor a szakemberek felkutatásában ifj. Keskeny szerint nincs könnyű dolguk, mert a nyomdaipar nem egy trendi szakma. Ezért nem is feltétlenül a piacot alaposan ismerő szakembereket keresnek, hanem olyanokat, akikkel jól lehet együtt dolgozni, és ha rendelkeznek a megfelelő alapkészségekkel, akkor a szakmai specifikumokat idővel biztosan elsajátítják.