Laki Péter, tulajdonos-cégvezető

Eredetileg a pedagógus család otthoni tapétázásához kezdett tapétaszegélyt gyártani Laki Péter, de annyira belejött, hogy a nagyszülei pincéjében folytatta az öntést, majd mintatáblákat gyártott. Azokat a vonalas telefonszámával együtt elvitte az Ápisz és Azúr tapétaboltokba, hátha érdekel majd valakit. Így is lett, gyorsan felpörögtek a rendelések, a választék pedig egyre bővült, mert válogatott jégkorongozóként nyugatról hozott újabb és újabb mintákat.

1989-ben már harminc alkalmazottja, öt-hat Zsiguli kombija volt a kivitelező csapatainak és már nyugati autóval járt, ami akkoriban még nagy dolog volt. Laki Péter lendületét a rendszerváltás utáni változások sem tudták megtörni, első millióiból – ami addigra összegyűlt –, egy bemutatótermet is nyitott a Margit-híd budai hídfőjénél. Eleinte az épület[1]szobrászatban nem sokan láttak fantáziát rajta kívül, így mire beindult a konkurencia, a LAKI név már jól csengő brand volt az építőiparban.

“Kezdetben főleg budai villákon dolgoztunk. A hírünk szájról szájra terjedt, egyik munka jött a másik után” – mesélte Laki Péter. A cég versenyképessége abból is származott, hogy a nyugati útjain megfigyelte az ottani játékszabályokat, és itthon is igyekezett ezek szerint megszervezni a munkát, így a vállalkozása ‘89 után tulajdonképpen teljesen konform volt az akkor induló piacgazdaságban.

1998-ig töretlen volt a fejlődés, jöttek az egyre komolyabb megbízások, például a Vígszínház 1994-es felújítása. Laki Péter egy idő után azt vette észre, hogy az ország legjobb szakemberei, köztük a volt oktatói is szívesen dolgoznak nála. És bár mélypontok is előfordultak, az 1998-as orosz válság, majd később a 2008-as gazdasági világválság sem küldte padlóra a céget, ezeken sikerült átlendülni a dolgozók fizetésének átmeneti visszanyesésével vagy továbbképzésekre küldéssel. De az is sokat segített, hogy a cégvezető igyekszik megfontoltan haladni. “Felveszem a nadrágot, belefűzöm a szíjat, felcsíptetem a hózentrógert, és biztos, ami biztos, még zsebre is dugom a kezem, nehogy leessen a gatya” – jellemzi magát a tulajdonos, aki külső források terén is leginkább csak utólagos finanszírozást vesz igénybe és ez sem mindennapos. Így a mai napig sikerült a nagy bukásokat elkerülni – ám visszanézve úgy látja, sokszor éppen ez a túlzott óvatosság volt az, ami miatt komoly lehetőségeket kihagyott, és amit ma már másképp csinálna. „Utólag persze könnyű okosnak lenni és az elmaradt haszon fájdalma sosem olyan, mint egy valós veszteség...”

“A 2000-es évek elején úgy gondoltuk, hogy bővülhetnénk a generálkivitelező szereppel is. Volt egy olyan szakterület, amelyben jelentős tapasztalatokat halmoztunk már fel, és a kapcsolataink is megvoltak hozzá. Így adódott a műemlékek felújítása, amelyben ráadásul a pozícióharc sem olyan erős, mivel sokan – teljes joggal – tartanak tőle. Más ez, mint egy zöldmezős beruházás, maga a felújítandó épület tízszer-százszor többet ér, mint a szerződés értéke.” „Elég, ha egy hanyag munkás véletlenül belefúr egy freskóba, és máris kész a baj” – mutatott rá a cégvezető. Az idő bebizonyította, hogy ez a piaci szegmens jó ötletnek bizonyult és az időzítés is, mivel az elmúlt időszak kormányai különösen nagy hangsúlyt fektettek és fektetnek az épített örökségek megmentésére, így munka is akad. Ennek tudható be az is, hogy a koronavírus miatti leállások sem tépázták meg jelentősen a céget: az állami beruházások ugyanis nem álltak le, és bár a dolgozók tíz-húsz százaléka karanténra kényszerült, a home office-ban és a munkaterületen is jól vizsgázott a csapat.

“A cég bővülése folyamatos, de nem minden áron való. Szeretnek nálunk dolgozni az emberek, mert csapatjáték folyik és szakmailag érdekesek a munkák. Sok mai kollégám egykor megrendelőm volt, azóta már megszűnt neves építőipari cégeknél. Pontosan tudom, hogy hogyan viszonyulnak a velünk együttműködőkhöz.” – mondta Laki Péter. A struktúra ma már úgy néz ki, hogy a középpontban áll az épületfelújításra szakosodott LAKI Épületszobrász Zrt., körülötte pedig az olyan stratégiai kft.-k, amelyek például a kőfaragással, asztalosmunkákkal, stukkóval vagy ólomüvegezéssel foglalkoznak. Ezeket a cégvezető majdnem teljesen a saját szárnyukra engedte, élükön megbízható és megfelelően érdekeltté tett vezetőkkel. A jelenlegi siker már legalább olyan mértékben a jó vezetők által irányított munkatársak érdeme, mint a LAKI névé.

Ezenfelül, vannak olyan vállalkozásaik is, amelyek a megtermelt profit más területeken történő befektetését végzik, legyen az parkolóház, irodaépület vagy szálláshely fejlesztése elsősorban bérbeadási céllal. Laki Péter a következő öt évben is számol valamennyi természetes fejlődéssel, aminek eszében sincs gátat szabni, ugyanakkor sokkal magasabb szintre már nem akarja emelni az építőipari céget, ugyanis a hirtelen volumennövekedés óhatatlanul a jól felépített struktúra rovására mehetne. “A napi üzleti gondolkodásom mellet két további feladat foglalkoztat. Az egyik, hogy a lehető legkevesebb általam személyesen hozzáadott értékkel vezethetőek legyenek a vállalkozásaim a jövőben. Ez egy operációs feladat és elsősorban a magánéletem szellemi és fizikai szabadsága miatt tartom fontosnak. A másik, hogy találjak egy olyan szabályozott rendszert, amely az adott cég fejlesztését nem korlátozza, de az „eldorbézolását” megakadályozza (vagy jelentősen lassítja), és ez már jogi feladat is” – mondja a cégvezető. Öt gyermeke képességeiből még nem lát eleget, ezért akarja különféle ágazatokban működtetni és minél önjáróbbá tenni a cégeket, akkor talán könnyebben találnak majd kedvükre és képességükhöz valót a gyerekek. Ezek a megoldások egyaránt szolgálhatják a jelent és a jövőt is, mert ugyan nagyon szerencsésnek tartja magát, de úgy véli, csak erre nem lehet bazírozni sem a jelent sem a jövőt.