A Foodnet Zrt. élelmiszeripari disztribútor cég teljes körű szolgáltatást nyújt a termékek forgalmazásával kapcsolatban: az áruk a behozatalától, a kereskedelmi láncokba való belistázásán és beszállításán át a kihelyezésig. Emellett márkaépítéssel és marketing aktivitások szervezésével, megvalósításával is foglalkoznak. Partneri kapcsolatban állnak a legfőbb hazai és nemzetközi kereskedelmi láncokkal, összesen 25 márkát forgalmaznak. Jelen pillanatban döntően tejtermékekkel és szárazáruval foglalkoznak, de most kezdenek a hús termékek irányába is nyitni. Olyan márkák kizárólagos hazai képviselői, mint a joghurtjairól és tejberizseiről ismert Müller, a sajtokat és sajtkrémeket gyártó Arla, vagy a Lurpak vaj.

Nehéz kezdetek

A cég tulajdonosa Emőri Gábor és Kovács Viktor vezérigazgató nem kevesebb, mint 34 éve dolgoznak együtt különböző cégekben, mégis az egyik legnehezebb vállalkozásuknak tartják a Foodnet-et. 2009-ben alapították meg a céget, amikor egy csődbe ment vállalkozástól vették át bizonyos márkák képviseletét. Egyes szállítók kikötötték, hogy a korábbi tönkrement cég hátrahagyott tartozásinak egy részét is vállalják át, egyfajta forgalmazási jogdíj megváltásként. Így a kezdetekkor nagyságrendileg 300 millió forintot kellett befektetniük a cégbe eszközvásárlásra és a szükséges működési tőkére, az első két év mégis veszteséggel zárult. „Volt egy tanulási görbéje az első éveknek, ami elég meredek volt és sok pénzbe került, de nem adtuk fel és addig tekergettük a potmétereket, míg visszanyertük a pénzünket, majd nyereségbe fordultunk” – meséli Emőri Gábor. A kezdeti nehézségek ellenére a Foodnet vezetői végig nagyon konzervatív gazdálkodást folytattak, nemhogy bankhitelük nem volt, de előre fizettek minden szállítónak. Mostanra stabilan 10 milliárd fölötti az árbevételük. „Konzervatívak vagyunk, de nem gyávák. Úgy gondoljuk, többet ésszel, mint erővel” – osztja meg cégvezetési filozófiáját Kovács Viktor.

A cég vezetőinek elmondása szerint az értékteremtés és a hozzáadott érték a logisztikában rejlik egy disztribútor cég működésében. Mivel jellemzően hűtött árukkal foglalkoznak, amelyeknek rövid a szavatossági idejük, nagyon nehéz a logisztika: előre ki kell tudni számítani, hogy egyes termékekből melyik áruházláncban mennyi fog fogyni. „Ez egy bonyolult folyamatú logisztikai üzlet, ami ráadásul tőkeintenzív” – teszi hozzá Emőri Gábor.

Jelenleg 55 embert foglalkoztat a cég, az adminisztráció mellett zömében kereskedelmi munkatársakat, illetve a logisztikával foglalkozó szakembereket, vagyis a cég 80 százalékát az értékesítő csapat adja.

Harcos piacon állnak helyt

„Tradicionálisan prémium márkákkal foglalkozunk, a gyártókkal közös márkaépítésben hiszünk. Nem csak termékeket adunk el, tulajdonképpen márkaképviseletet is fenntartunk, ez is adja a hozzáadott értékünket. Ezeknek a termékeknek mindig magasabb lesz az ára, mint például egy áruházlánc sajátmárkás áruinak, éppen ezért az eladásokon hamarabb meglátszik, ha beszakad a fizetőképes kereslet” – mondja Kovács Viktor. Külföldi kiállításokon figyelik a trendeket, próbálnak érzékenyen reagálni a vásárlói preferenciák változásaira. „Olyan liftekbe kell beszállni, amik fölfelé mennek” – teszi hozzá.

Emőri Gábor az FMCG-t a legkomplikáltabb iparágnak tartja, részben az áruházláncok miatt, akik jellemzően lefelé nyomják az árakat, viszont kevés kötelezettséget vállalnak. Emellett véleménye szerint a magyar piac kicsi, koncentrált, és harcos, mivel kicsi a populáció, de sok az élelmiszerlánc. Mivel a nagyobb láncok üzletei akár 15-20 kilométerről is bevonzzák a vásárlókat, a kisboltok kevés helyen tudnak talpon maradni. Ahol pedig működnek, jellemzően nem árulnak minőségi termékeket. „Csehországban vagy Németországban ez elképzelhetetlen, a legkisebb falu boltjában is megtalálhatók a nagy márkák, széles választékban” – mondja a tulajdonos.

Venni, amikor más elad

A cég vezetői azt mondják, a tavalyi év különösen nehéz volt a gyorsan változó árfolyam, az ellátási láncok akadozása és a háború okozta bizonytalanságok miatt. Mindennek következtében a gyártók négyszer emeltek árat, ők viszont nem mindig tudták ezeket az áremeléseket érvényesíteni az áruházláncoknál a hatalmas árverseny miatt. Így ezeket a költségnövekedéseket „le kellett nyelniük”, emellett az ingadozó árfolyam is sok fejtörést okozott nekik, hiszen szinte mindent euróban vásárolnak. Jelenleg a tavalyihoz képest, volumenét tekintve minden termék mínuszban van az élelmiszer infláció miatt, de idénre is növekedést, 13-14 milliárdos árbevételt várnak. Kovács Viktor úgy gondolja, 2025-től lehet arra számítani, hogy újra növekszik a vásárlóerő, ha a fizetésemelések meghaladják az infláció szintjét, és ez újra felfelé hajtja majd a fogyasztást, ami a termékeik eladásán is meglátszik majd. „Arra számítok, hogy 2026-27-ben láthatjuk majd viszont a 2021-es volumeneket” – mondja.

Mindennek ellenére nagy terveik vannak a jövőre nézve, annak érdekében, hogy nagyságrendet tudjanak lépni, a tőzsdére lépést tervezik az egészen közeli jövőben. A horizontális mellett vertikális integrációban is gondolkodnak, akár a gyártás területére is belépnének. Ez esetben már a régió más országaiban is szeretnék megvetni a lábukat termékeikkel. Emellett mivel az általuk importált márkáknak általában a környező országokban is megvan a helyi disztribútoruk, a külföldi piacokra elsősorban akvizíciók útján tudnának belépni. A cégvásárlás egyébként is a terveik között szerepel, mivel a következő évek gazdasági nehézségei okán nagy valószínűséggel lesznek olyan kisebb cégek, amelyek nem tudnak helyt állni a megváltozott környezetben. „Akkor kell venni, amikor mások eladnak” – mondja Kovács Viktor, aki úgy gondolkodik: ahogy a cég növekszik, nekik egyre inkább csak a stratégiai döntésekben kell majd részt venni, az irányítást a tervek szerint inkább egy menedzsment végzi majd.